Erő, dobogás, lüktetés, csorda, falka

     - Oké, ez jó állapotban van. Oda! Ez is, mehet oda. Ennek van valami baja. Nem bírná ki. Őt amoda! Elaltatni.

Majd az ételosztás. A kongó tálba 2 flaskányi száraz.

Ez nem koncentrációs tábor rémképei, hanem Mundruczó Kornél legújabb filmjében a magyar állatmenhelyek eltorzult napjai.  1998 óta ez a rendező 14. filmje, ami egy német-svéd koprodukció tulajdonképpen, magyar többségben. Sikerült sok támogatásból felépíteni egy egyszerű történet alapra, egy elég gyomor és lélekfacsaró filmet.

A 12 éves Lili, kinek a szerepére Psotta Zsófia poénból jelentkezett osztálytársaival, végül egy lélegzetelállító erővel és bátorsággal alakítja az egyik főszerepet, kinek keverék kutyáját édesapja kidobja. A gyerekes fájdalomtól megszabadul, végül beismeri és szembenéz, hogy ettől a szeretettől megszabadulni nem tud és nem kell!!

A film másik főszereplője, Hagen, a korcs kutyus, kit Luke és Body alakított. Az amerikai kutyusok jól neveltsége és tartása már az első pillanatban ordít a vászonról, végül egy csapásra vérengző vadállattá válnak.

De nem csak ők. Összesen 250 kutya játszik a filmben. Fele az Egyesült Államokból, másik fele Magyarországról érkezett kiképzőjével, vagy magányosan egy menhelyről.Meg kell nyugtassam azokat, kik elmennek megnézni a sikeres filmet, hogy a kutyák kiképzése fél évvel a forgatás előtt kezdődött, valamint a forgatás során is több tíz kiképző és tréner tartotta őket kordában jutalomfalattal és rengeteg finomsággal. (A kutyák örökbe fogadhatók, és alapkiképzésben részesültek)

Asher Goldschmidt zeneszerző engem személy szerint lenyűgözött, gyönyörű volt, és el-elsírtam volna magam nem egyszer. A képek, a film maga, hihetetlen élesek és jól összevágottak. Rév Marcell hihetetlen tehetsége, hozzáértése és főként alázata kivétel nélkül szerintem mindenkit lenyűgöz. Munkája engem főként a Dűrerben felvett jelenet ámított el, de a kutyák tömeges szaladása, a kutyaviadal, mind kivétel nélkül fantasztikus volt.

Keretes szerkezete van a filmnek, Lili kétségbeesetten biciklizik a lezárt, üres, kihalt városon át, miközben 250 kutya dübög mögötte. Innen lehet elkezdeni szinte visszafelé a történetet, majd természetesen a végén is visszajátsszák.

Nyilván a leg meghatóbb jelent a végén csattan, mikor az az egy kislány rájön, hogy nem ellenség a szinte már nem falka, hanem csordányi megvadult eb, hanem ha azonos rangba alázkodunk az ember legjobb és leghűségesebb barátja előtt, még 250 fenevad is megnyugszik.

A zene az, ami itt fegyverként szolgál… és hogy a film címe miért Fehér Isten… ahhoz meg kell bizony nézni.

 

 

 

 

 

 

A Wall Street Farkasa

„Kérem, adja el nekem ezt a tollat!”

Hát igen minden eladható, és mindenkit át lehet baszni! Ezek  a gondolatok hajtják a legújabb népszerűségnek örvendő, A Wall Street Farkasa című amerikai film főszereplőjét, Leonardo DiCaprio-t.

Az Oscar-díjas Martin Scorsese legújabb önéletrajzi, szinten vígjátékszerű drámája várhatóan besöpör pár díjat. Bevallom nehéz úgy kritikusan írni, hogy egy konkrét témára térjek ki, a zenére, de a célom csak annyi, hogy aki elmegy megnézni ezt a 3 órányi pörgést, valamint az esetleges sokkhatást, tudja mit vállal be.

Persze, ha kap jegyet, a december óta teltházas termekben olykor megáll a levegő. Talán még az idő is. És nem az adott térben vagyunk.

A hatás zseniális. Nem lövök le egy poént se. Dióhéjban: a dúsgazdag brókerügynök és barátai, valamint cége életét láthatjuk. Hogy zajlik a mindennap, hogy lesznek drogfüggők, hogy halnak meg, hogy válnak el stb.

Természetesen a filmekben az adott hatást a zenével erősíthető, no meg sok minden mással. Ebben a filmben, mikor meghatódni kellett, néma csönd volt, mikor durva jelenet következett, vidám zenére élvezhettük a verekedést, az eldurvult házibulit, a halál közeli bedrogozott állapotot.

Howard Shore zeneszerző, zenei rendező, nem fog nagy sikert aratni ezzel a filmmel, mert senki nem fogja érteni, milyen zseniális ötletekkel támasztotta alá a vígjátékot. A kedves, „problémamentes” 80-as évek zenéit választotta, persze a történet is akkor játszódik. Tehát Boney M, ABBA, Bonnie Tyler típusúak, csakhogy értsük a kort. Összeválogatott pár, talán nem is olyan ismert számot és az adott jelenetekhez, nem az odaillő, oda várt zenét hallhattuk, hanem eltérőt. Eszméletlen hatást keltett ezzel, a történések súlya nem változott, de a hangulat megmaradt, mind a 3 hosszú órán át.

A szereplőkről egyenként nem beszélnék, mind zseniális, a karakterek találók, és biztos bezsebelnek pár Goldent.

A művészibb hatást a zene mellett természetesen a képi világ adta. Amit látni kellett, azt a legutolsó sörcseppig, kokain porig láthattuk felnagyítva, lelassítva.  A gazdagságot irigyelhettük, hatalmas yacht meg tengerparti luxusház… meg merte mutatni a film, a pénz igen is boldogít.

Úgy mertek trágárkodni, ocsmányul beszélni, káromkodni, ízléstelenül viselkedni, tabukat döntögetni (le is döntötték), hogy az sem a néző fülének, sem szemének nem volt zavaró. Minden, amit láthattunk, beleillet pontról pontra. Merészelt a film olyanokat tartalmazni, ami egy másik filmben nem mutatna jól, még botránykeltő is lenne akár.

 

Tehát az agyzsibbadás garantált, a zene találó, a képek gyönyörűek, a színészek jók, elalvás kilőve. Mondanivalóját tekintve tejesen találó, igaz és valós, sajnos, hisz bárki átverhető, és bárki átverheti, csak meg kell tanulni.

Első lecke: kérem, adja el nekem ezt a tollat!!

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉJJEL-NAPPAL BUDAPEST

A „már nem tud mást kitalálni” az RTL Klub, vagy „már nem tudja mire költeni a pénzt” TV Éjjel-Nappal Budapest című sorozata a legalja, legbugyutább, legértelmetlenebb magyar sorozat, valamint a legnépszerűbb is. Stábja kitűnően ért ahhoz, hogyan tudja megragadni és megtartani is a fiatal nézőket, kik már-már szélsőséges rajongókká váltak olyannyira, hogy tömegek tolonganak a székház előtt castingra várva.

A kapcsolatok, szálak, a történet egyszerűen tragédia, illetve nincs is, és elkeserítő a fiatalságra tekintve… TÉNYLEG ILYENEK??!! Nem! Nem ilyenek! A Kavarások, családi, baráti perpatvarok csak azért jöhetnek létre, hogy a sorozat ne haljon ki, és ezt az unalmat a végtelenségig tudná csinálni az említett adó.

Az amatőr színészek bemagolt szövegétől felfordul a gyomrom, a fülem beszakad a moton hangoktól. A bevágott interjúszerűségek véleményem szerint fölöslegesek, csak a rontanak az amúgy is vacak sorozaton. Butává és értéktelenné teszik a játékot.

A szívem szakad azért a pár értelmes szereplőért, akikben alázat némi jele látszódik. Hozzá kell tennem, nem véletlenül nem néztem utána a színészek életének, munkásságának. Bíró Lajos setesutaságát kedvesen játssza, Nádai Anikó, ki szerepe szerint kis szerencsétlen lányból, egy határozott, kemény, de stílusában elviselhetetlen jellemmé válik, jól csinálja nagyon! A fiúk is jók, Farkas Gábor tisztaszívű szeme és Varga Sándor ki nem is olyan kétajtós szekrény.

 A kedvencem Kaszai Regina, remélem, ez a sorozat nem húzza vissza őt a PROFI FILMESEKNÉL, színházi színpadon van helye. Halász Zsófia, Keresztesi Hanna, Udvardy Rita… aranyosak, van még min dolgozni ugyan, első blikkre Földessy Margittól jöttek. Összegezve az ős Éjjel-Nappalosok jók. 

Az eszek, alszok fülsértő szavak nélkül talán jobb lenne, az ajtó az epizódokban mindig szarok csúszik, de lehet azért mert még béna a stáb ahhoz, hogy azt is felvegye, ahogy a színész maga után becsukja a lakásajtót.

Semmi baj, a sok mégbugyutább valóvilág meg a csalásoktól bűzlő faktorok, meg ilyenek csak meghozzák az RTL-nek azt a pénzt, hogy profibb legyen a sorozat. A kérdés csak az, hogy érdemes e erre költeni?

SZERINTEM MARHÁRA NEM.

2014.01.24.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MANIA MANIA

Azt gondolom a Ramones-t nem nagyon kell bemutatni, talán pár daluk sokaknak ismerősen is cseng. Ők voltak az első amerikai „punk” jellegű zenekar, ahol  a 17 kiadott lemezen kívül hatalmas népszerűségre tettek szert, szinte csak a Beatles szárnyalta túl sikereit.

A Ramones Mania - tisztelegve kedvenceiknek - sajátságos pörgésükkel, és temperamentumukkal viszik színpadra a Ramones dalait. Riki Church meglepő alázatossága, amit a Ramones Mániában gyakorol, anyanyelvű angolja maradandó élményeket hagy maga után. Valamint meglepetést is tartogat, hiszen a banda új tagokkal bővült, (legyen elég csak Pear Zizzy neve) nem véletlenül szüneteltették a zenekart. De erről majd egy másik alkalommal.

Január 11.-én szombaton találkozzunk a Spirál Bárban! (Bp. Kertész u. 3.)

 

„Egy nehéz nap éjszakája”

A 2014-es évet a Ramones Mania a Spirál Bárban indította. Nem is akárhogy. Érdekes este volt mindenféle szempontból. (Előre szeretném leszögezni, hogy csakis az őszinte véleményem lesz olvasható.)

Nem igazán bánom, hogy interjút nem készítettünk, de hozzá teszem a Rmones Mánia tagjai készséggel álltak volna rendelkezésemre. Így viszont kifejthetem, hogy az eddig megszokott felállás helyett mit újított a zenekar. Tehát akkor a Spirál Bár véleményem szerint alkalmatlan hely bármi ilyesmi esemény megrendezésére. Nincs back stage, így lehetetlenné is teszik az interjúzást, a beszélgetést, a zenekarok közös készülődését stb. Kicsi, a színpadon kvázi szenvednek a zenészek.

Az este a tribute zenekaroké volt. Előzenakarként fellépet a Motörhand és az Iggy pop. Szerintem már itt megérte, hogy ott lehettem. Mind két zenekar idősebb tagokból állt, és kellő mértéktartással játszottak. Ami a feladatuk volt, azt teljesítették is. Feldobták a hangulatomat.

Jóformán csúszás nélkül lépett végül színpadra a megújult M.M. Az egyébként megszokott baráti társaság villámsebességgel felállt. Fontos tudni, hogy egy tribute zenekar akkor tribute, ha teljesen ugyan azt adják át mind zeneileg, mind stílusban, viselkedésben, öltözködésben, mint az általuk „utánzott” zenekar. Véleményem szerint a Ramones Mania nem tribute zenekar, de ez köztudott. Sajátságos stílusban játszák  el a számokat, ezért lesz plusz élvezet hallgatni, hisz már ismert számokról van szó. A tagok mindegyikének extra vagáns külseje okot ad és adott is a telefonok, fényképezőek, tabletek használatához.

Ha már a villámsebességről beszélünk kihagyhatatlan volt a Blitzkrieg bop (villámháború). Bekapcsolták a Rock and Roll Radio-t, elhangzott a Cretin Hop 1,2,3,4 ugye!! A She’s the one, igazai Punk Rocker-ekről van szó tehát, és hát az országútra is rátévedünk a Rockaway Beach-el.

A klasszikusak elhangzottak. Maga a KONCERT páratlan volt, nem volt sok rizsa, egymást pörgették számok. De itt villámháborúról volt szó… Egy idegszálam volt a Spirál Bár „zseniális” szervezésétől, és azon is a hely tulajdonosa, vagy üzletvezetője (nem tudom ki volt) táncolt. A koncert nem egyszer lett megszakítva az idétlen beszólongatásokkal, az erőltetett jó pofizással. A meghívott zenekartól elvették a mikrofont, persze a terem végből ment a fújozás. Teszem hozzá teljes joggal. Lényegében csak ismerősökkel telt meg a hely, protekciók egymás hátán a pultnál a belépőszedésnél.

 

Egy kicsit tartottam attól, hogy a számomra kedvelt zenekar új felállása a kihagyás után milyen élményt ad majd, de a külső zavaró tényezőket leszámítva, nagyon jól éreztem magam.

Ragadics Csaba volt számomra az első olyan a dobok mögött, akire külön tudtam figyelni. Dan Dalton kedvessége lejött a színpadról, és csöndes mögöttes tudása kihallatszott a basszusból. Zizzy bebizonyította, hogy egyedül is megállja a helyét a színpadon. Nekem nagyon kellemes csalódás volt. Riki Church… róla szerintem nem kell sokat mondjak. Sokan szeretik, elismerik, és véleményem szerint ez így is lesz még egy jódarabig. Kifejtette, hogy a magyar közönség igen is nehezen lendül bele a felszabadult bulizásba, és határtalan türelemmel énekelte végig a koncertet.

A ritmus mindig pontos volt, senki soha nem sietett, nem maradt le. A vokál tisztán hallható volt, és hatalmas munka érződik a megújult zenekar mögött.

 

 

Szívesen meghallgatnám a tagokat más más zenekarokban, de az biztos, hogy a Ramones Mania Ramones Mania tudott maradni, nem is akárhogy. Számomra megunhatatlanná tették a Ramones számokat, és őszintén merem remélni, sokáig fenn marad zenekaruk, és minél előbb el tudok menni a következő koncertjükre ideálisabb körülmények között. 2014-ben legalább is biztos.

2014.01.11.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A halál nem válogat, az ember igen.

Tételmondatának is betudhatjuk Bodzsár Márk filmjének. Az Isteni műszak című filmjében a tér és idő, helyszín adott. Ha csak a mentőautóban lévő Michelangelo teremtés részletére asszociálunk. Ember és Isten, mindig is örökös, megoszló téma lesz.

 A Délszláv háború első szakaszából, a volt Jugoszlávia területéről érkezik, menekül Magyarországra Milán. Megdöbbentő belegondolni, hogy személy szerint én akkor már éltem. Mondanom sem kell, szláv eredetű név, jelentése kedves. 

 Esetünkben azért nem éppen. Habár első dolga felhívnia menyasszonyát, ki egyébként öntudatlanul is azért jól érzi magát Szarajevóban, a Kosevo kórházban. Nem tagadja vőlegénye előtt, (aki csak azzal foglalatoskodik, hogy átcsempéssze) lazán „leszopja” ápoló társát, kell a pénz, érthető!!  Milán is mindent, szó szerint mindent megtesz 50 ezerért. Csoda, hogy a film végéig kitartott a telefonfülke kettejük között, bosszantó, azért ha nem adja vissza a megkeresett pénzt a hívás megszakításakor. Röhej, komolyan.

Dióhéjban az a lényeg, hogy ez a „kedves” ember beáll egy bűnszövetkezetbe, mert más választása nincs, hogy a könnyűvérű barátnőjét átcsempéssze Fék Doktorral és Kis Tamással, Kis, egy s-el! Ha olyan a helyzet, nem tartják életben a beteget a kórházig, hisz akkor úticél az alagút, adott a meló a temetkezési vállalkozónak, neki meg a pénz, a halottnak a plasztikai sebész, a kíni gócpontról ne is beszéljünk. Sunyi ferdeszeműek, még a pénzt is a rizs aljára rejtik.  Láthatóan rögeszmések Milán munkatársai. Rutinosak és kicsit hidegvérűek.

Rába Roland kölcsönzött egy kicsit szakadt külsőt. Pontos volt, közönséges, de volt szíve. Nem véletlenül Milánnak ajánlott segédkezet. És ha már az ismeretség meg van, a közvetettek is, megismerkedhet Szőke Kólával, aki kintről hozza haza a magyar halottakat, de néha azért élőket is… Na, ez kerül sokba kedves Milánnak. Nem akarom, hogy a bilibe lógjon bárkinek is a keze, tehát ez nem fog össze jönni neki. A kórház odaát felrobban és Stork Natasa hajthatatlan, de azért szereti vőlegényét. Szegény.

 

Keresztes Tamás komolysága engem mindig levesz a lábamról. A Wojzekban féltem kicsit tőle, a Cigányokban… hát nagyon jól állt neki az a kék ing. Itt is megvoltak a bolondságai, nem szamuráj kard, mindenki megjegyezte egy életre, ugye? Az ő szíve sem volt teljesen kőből, de meg kell érteni a kis lelkét, eléggé elnyomott volt. Ha csak az aluljárós jelentre gondolok, ahol Pálos Hannán szerette volna kiélni férfias hatalmát. Pálos Hanna, ki A mi osztályunkban csicsergett, a Cigányokban kicsit közönségessé vált, itt eszméletlen döbbenetet okozott. Az ugye szakemberek szerint, bolond, nem volt normális, idegbeteg, erkölcstelen, egy senki, aki szórakozik a mentősök idegeivel, kell az anyag, hát persze. De szerintem pontosan tudta, hogy mit csinál, különben nem dőlt volna bele a heti társaság kardjába.

A dzsigolóra formált temetkezési vállalkozó egy szemét paraszt, de gyönyörűen beszél, és mindenkit rávesz mindenre. A szerelem gyönyörű szerinte, pláne kis felesége körömlakkját csókolgatva. De azért jobbján az orbitális,  csilli-villi kereszt. Hát senki nem fogja föl, hogy emberéletekről van szó? Dehogynem, a csóri motoros a parlament előtt, aki balesetet szenved, mert nem vesz fel sisakot, hogy hátulról a barátnője nyalogathassa a fülét. Azonnal szétválasztja őket a rakpart.

 

Persze a börtön világa kihagyhatatlan. Ide is lehet kerülni, jegyezze meg kérem szépen mindenki egy életre. A terv zseniális volt, mondhatom, a szemét nácit le kell szedálni, mert szinte rommá vert egy cigót. A mentőben azért van még benne szusz és akkor a Sixtusi kápolna részletére fröccsen a horogkereszt alól a vér. Hát szebb jövőt!

A vége az teljes csata volt az életét, halálért, börtönért, szabadságért. Eszméletlen nagy zúzás volt.

Na mindegy, sok minden történt:  nevettünk, meghatódtunk, féltünk, megijedtünk, sejtettünk, reméltünk, meglepődtünk, anyáztunk. A képek gyönyörűek, a katonás színészek taroltak most is, a hang, zene találó, a tér és dimenzió nagy,  a  távlatok hatalmasak.

És akkor sóhajtsunk föl egy nagyot… talán felismeri valaki a köttetés túlvégéről. Remélni már csak szabad, de úgy is kampó lesz, hisz az ember az válogat, a halál nem!

2013.10.